Bukott diák

Ott állok egyedül az árnyékban

Fényt keresve a sötétben

Szívem mint a magányos diák

Messze az iskolától, ahol nem voltam jó

Nem bírom el, ha sírnál, látnám a bánatod

Szívem mélyén tudom, hogy el kellene mondanom

De csak hallgatom, mint egy rejtett titkot

Ez a fájdalom már rég itt tanyázik, mint egy örök harc

Volt valami nap, mikor reméltem még

De az élet könnyekre késztetett

Bukott diák vagyok, de nem adom fel

Minden könnyeimmel sikálom a múltat

Bukott diák vagyok már rég

Nem bírom el a szenvedést

Bukott diák leszek, míg élek

Míg élek, míg élek

Kijártam rég az iskolákat, de a tudás hiányzott

Minden könyv nélkül nőttem fel, ez a sorsom

Fakó falak közt éltem, ahol a remény halott

De most megpróbálom megtalálni az utam, ahol nincs korlát

Várom a napot, hogy újra kezdhessek

De a múlt árnyai nem hagynak békén

Bukott diák vagyok, de nem győz be a félelem

Hagyni az életet, nem akartam soha

Bukott diák vagyok már rég

Nem bírom el a szenvedést

Bukott diák leszek, míg élek

Míg élek, míg élek

Tudom, hogy az idő segít feldolgozni

De néha az árnyék vállamon ül

Mégis remélem, újra felállok

Mert minden csillag egy új remény

Nem bírom el, ha sírsz, de tudod

Ez az élet néha így játszik velünk

Bukott diák vagyok, de nem adom fel

Mert a lelkem még hinni akar a jobb jövőben