Virágok az emlékekért

Néma csend, örök nyugalom, ahol csillagok ragyognak,

Emlékeket őriz a szív, a temető varázsa tán.

Léptem halk, árnyak között, virágokat hoztam régen,

Sírhalom felett állok, könnyeim csendben peregnek.

Fájó szívvel kérdem, miért mentetek el tőlünk,

Csak emlékek maradtak, az élet már nem a régi.

Ti ott, fent a csillagok között, halljátok-e a sírásom?

Emlékeim között éltek én, minden szívből hálát adva,

Szép emlékek, örök kincs, a lelkemben élnek,

Köszönöm, hogy voltatok, minden kedves emlék.

Ó, bár veletek lehetnék, átölelnélek titeket,

A csendes temetőbe jöttem, hogy emlékeket gyűjtsenek.

Sírkövön állva beszélek, bánatom mélyít, ha elvasol velem,

Bárcsak visszajöhetnél, de már csak az emlék él bennem.

Hálás szívvel nézek a holdfényre, ami fényt ad a sötétben,

Minden szép pillanat, amit veletek éltem, örökre velem.

A bánat is csak könny, ha tudom, hogy ti vagytok velem,

Az örök béke rejtélye, ti már a fényben éltek velem.

Csak csend, csak emlék, hála és örök szeretet,

A temető szívében őrzök, ti örökké közöttem éltek.

A virágok között, a sírhalom felett,

Búcsúzom, de nem feledem, mert szívemben él a szeretet.