Csendes kis temető

🎵 „Csendes kis temető” 🎵

(1. versszak)

Csendes kis temető, dér ül a fákon,

Gyertyaláng pislog az őszi világon.

A szél halkan suttog, mintha szólna róluk,

Akik elmentek, de itt maradt nyomuk.

(2. versszak)

Kavics az úton, léptek nesze,

Szívemben fájdalom ébred csendesen.

Virágot viszek, gyertyát gyújtok,

Suttogva mondom: „Szeretlek, tudod.”

(Refrén)

Mert ők ott vannak a csillagok közt,

Őrzik az álmaink, figyelnek ránk felülről.

Nem tűntek el, csak hazamentek,

A csendben érzem: még mindig szeretnek.

(3. versszak)

Egy név a kövön, ismerős betűk,

Könny csordul rajta, halk az imádság.

Fázós kezemmel simítom a jelet,

És érzem, a múlt még most is velem lehet.

(Refrén)

Mert ők ott vannak a csillagok között,

Őrzik az álmaink, figyelnek ránk felülről.

Nem tűntek el, csak hazamentek,

A csendben érzem: még mindig szeretnek.

(Híd)

Ha szemed lehunyod, s csendes lesz a táj,

Lehet, hogy épp ők járnak most át.

Egy fuvallat, egy halk szellő suhan,

S megszól a szív, hogy nincs halál igazán.

(Záró refrén – halkan, elcsendesülve)

Ott a csillagok közt, ott van az otthonuk,

A lelkük ragyog az örök horizonton.

Nem tűntek el, csak hazamentek,

És a szívünkben örökre szeretnek. 🕯️