Új fényben

Volt, hogy esténként a múltba estem,

túl sok szó maradt kimondatlan bennem.

De most már látom, nem kell félni,

hogy nélküled nem tudnék élni.

Mert minden éj után jön a hajnal,

és minden seb begyógyul lassan.

Nem kell több miért, se válasz,

csak egy új nap, ami rám várhat.

Új fényben látom magam,

a tegnap már nem tart fogva.

Megtanultam, hogy bírja a szív,

ha a múlt el is fújja a szél.

Új fényben lépek tovább,

nem félek már a holnaptól,

mert ami volt, az megtanított,

hogy szeretni mindig jó volt.

Volt, hogy minden dal rólad szólt,

most már inkább rólam szól,

a csöndben megtaláltam végre,

amit tőled tanultam: vége.

Nem kell, hogy visszanézz, nem várom,

a múltból építek jövőt magamnak.

Az idő most nem ellenség,

hanem barát, ki kézen fog és visz tovább.

Új fényben látom magam,

a tegnap már nem tart fogva.

Megtanultam, hogy bírja a szív,

ha a múlt el is fújja a szél.

Új fényben lépek tovább,

nem félek már a holnaptól,

mert ami volt, az megtanított,

hogy szeretni mindig jó volt.

És ha egyszer majd megkérdezed,

hogy haragszom-e még rád — nem.

Köszönöm, hogy elhagytál,

mert így lettem önmagam végre már.

Új fényben látom magam,

a múlt már csak egy szelíd dal.

Megbékéltem, nincs harag,

csak hálás szív, ami tovább halad.