Untitled

János, mikor rám nézel, elcsitul a világ,

Minden gondom messze száll, csak a szívedet hallom már.

Olyan jó, hogy itt vagy, hogy hozzám tartozol,

A lelkem minden nap újra beléd kapaszkod.

(2. versszak)

Fáradtan érsz haza, de mégis mosolyogsz,

A családért élsz, és én látom, milyen nagy szíved hordoz.

Minden percre büszke vagyok, amit értünk teszel,

Szeretlek János, te vagy az, ki mellett teljes lett minden.

(Refrén)

János, te vagy a szívem csendje,

Ha mellém bújsz, megpihen benne.

Te vagy a fény a sötét éjben,

A biztos kéz az élet szélben.

Úgy szeretlek, ahogy a szív szerethet igazán,

János, te vagy az én boldogságom, minden álmom tán.

(3. versszak)

Ahogy átölelsz, érzem, otthon vagyok,

Nincs másik hely a világon, ahol ilyen jó.

Köszönöm, hogy vagy, hogy velem maradtál,

Hogy minden nap új reményt és szeretetet adtál.

(Híd – lágy, érzelmes)

Ha néha nehéz, én leszek a vállad,

Fogom a kezed, s nem engedem, hogy fájjon a bánat.

Ketten együtt minden vihart átvészelünk már,

János, te vagy a lelkem örök megnyugvása.

(Refrén)

János, te vagy a szívem csendje,

Ha mellém bújsz, megpihen benne.

Te vagy a fény a sötét éjben,

A biztos kéz az élet szélben.

Úgy szeretlek, ahogy a szív szerethet igazán,

János, te vagy az én boldogságom, minden álmom tán.

(Záró sor)

Veled teljes az élet, János, örökre a szívemben maradsz.