János, mikor rám nézel, elcsitul a világ,
Minden gondom messze száll, csak a szívedet hallom már.
Olyan jó, hogy itt vagy, hogy hozzám tartozol,
A lelkem minden nap újra beléd kapaszkod.
(2. versszak)
Fáradtan érsz haza, de mégis mosolyogsz,
A családért élsz, és én látom, milyen nagy szíved hordoz.
Minden percre büszke vagyok, amit értünk teszel,
Szeretlek János, te vagy az, ki mellett teljes lett minden.
(Refrén)
János, te vagy a szívem csendje,
Ha mellém bújsz, megpihen benne.
Te vagy a fény a sötét éjben,
A biztos kéz az élet szélben.
Úgy szeretlek, ahogy a szív szerethet igazán,
János, te vagy az én boldogságom, minden álmom tán.
(3. versszak)
Ahogy átölelsz, érzem, otthon vagyok,
Nincs másik hely a világon, ahol ilyen jó.
Köszönöm, hogy vagy, hogy velem maradtál,
Hogy minden nap új reményt és szeretetet adtál.
(Híd – lágy, érzelmes)
Ha néha nehéz, én leszek a vállad,
Fogom a kezed, s nem engedem, hogy fájjon a bánat.
Ketten együtt minden vihart átvészelünk már,
János, te vagy a lelkem örök megnyugvása.
(Refrén)
János, te vagy a szívem csendje,
Ha mellém bújsz, megpihen benne.
Te vagy a fény a sötét éjben,
A biztos kéz az élet szélben.
Úgy szeretlek, ahogy a szív szerethet igazán,
János, te vagy az én boldogságom, minden álmom tán.
(Záró sor)
Veled teljes az élet, János, örökre a szívemben maradsz.