Eltüntél

[Organ solo]

[Female vocal]
A ház előtt még áll a régi pad,
hol egyszer válladon aludt el az est;
azóta minden csillag sötét hátteret fest
s a hold is más utcák fölött marad.
Óooóooo

A csészén ott még halvány ajkad íve,
de rég kihűlt a benne hagyott nyár;
a csend ma bennem lassú port kavarg
s neveddel ír tele minden tiszta ívet.

[Refrén]
Eltűntél, mint a tengerből a fény,
de bennem zúg még minden hullámod;
ha nincs is már part, hol rád találnék,
magányom őrzi lépteid ütemét.

[Verse]
A kulcs még fordul néha éj után,
mintha hazatérnél késve, halkan;
de csak a szél jár végig a falakban,
a múlt kopog a zárt ajtó ablakán.
Óooooooo

Az órák közt megállt egy rég volt perc,
melyben nevettél — most is ott dereng;
de szétmállik, ha rám tör a csend,
mint vízbe hulló sebzett sirály.

[Refrén]
Eltűntél, mint a tengerből a fény,
de bennem zúg még minden hullámod;
ha nincs is már part, hol rád találnék,
magányom őrzi lépteid ütemét.

[Verse]
Az ősz már bennem hullat lombot rég,
s léptem alatt avar a tegnapunk;
két árny halad — de már csak egy vagyunk,
ki emléket cipel és csöndet ég.
Óoooooo

Ha egyszer majd a tél végképp lezár,
s a név is halkul bennem, mint a hó,
tudd: minden múlás benned volt lakó —
s bennem maradsz, míg az elmúlás vár.

[Refrén]
[chorus]
Eltűntél, mint a tengerből a fény,
de bennem zúg még minden hullámod;
ha nincs is már part, hol rád találnék,
magányom őrzi lépteid ütemét.

[Organ solo]

indie rock, new wave