1

Ezerkilencszáznyolcvanhat, február vége,

Hideg volt a tél, de fény gyúlt az égre.

A világ ment tovább, nem tudta még,

Hogy egy férj, egy apa érkezik közénk.

Halak jegyében, nagy szívvel jöttél,

Amit megálmodsz, mindig el is értél.

Negyven év mögötted, nézz csak körbe már,

Ez még csak a kezdet, most indul a nyár.

Negyven év – fényben állsz,

Minden lépésed erőt ad át.

Húsz év – kéz a kézben,

Te vagy a ritmus az életemben.

Negyven év – itt vagy még,

A reggeli kávém, az egészség.

Ha megállna minden egy pillanatra,

Te vagy az ok, hogy megyek tovább ma.

Kitartó vagy, precíz, mész tovább, tovább,

Ha cél van előtted, nincs határ.

Nem engedsz félúton, nem engedsz el,

Benned a tűz ma is ég, emel fel.

Csendben építed a napokat,

Biztos kézzel tartod az álmokat.

Nyolc éve egy kislány mondja: „Apa”,

És a világ egyszerre helyére rakva.

Egy gyermek szíve mindig tudja,

Ki az, aki ott van újra meg újra.

Negyven év – fényben állsz,

Minden lépésed erőt ad át.

Apa, társ, férj – egyszerre,

Te vagy a biztos pont az életemben.

Negyven év – itt vagy még,

Tegnap, ma, holnap – ugyanazért.

Ha elfáradnék, csak rád nézek,

Veled minden újra élet.

Nekem Te vagy az otthonom,

A csend, a hang, a bizalom.

Negyven év – érezd most,

Ez a pillanat rólad szól.

Negyven év – ünnepelj,

Ez a dal ma érted él.

Isten éltessen sokáig,

Szeretünk – most és mindhalálig.