A távolság közénk áll

A csend beszél, ha nem vagy itt velem,

Hiányod lassan betakar szüntelen.

A napfény is máshogy ér a bőrömön,

Ha nélküled ébredek, üres a föld körülöttem.

Elő-refrén:

Gondolataimban már éreztelek,

Minden álomban hozzád lépdelek.

A távolság közénk áll, mégis hozzád száll a vágy,

Hiába súg a világ, nélküled minden csak fél-álom.

Az élet magányos nélküled,

Mint tenger part nélkül, mint szív, ha nem szeret.

Megbabonáz álmaimban a kék szemed,

Éjjelente visszahúz, újra elveszek.

Nem kell szó, csak egy pillantás,

A lelked rég tudja, mire vár.

Gondolataimban már éreztelek,

Ott voltál mindig, míg kerestelek.

A távolság közénk áll, mégis hozzád száll a vágy,

Hiába súg a világ, nélküled minden csak fél-álom.

Az élet magányos nélküled,

Mint tenger part nélkül, mint szív, ha nem szeret.

S ha egyszer újra megfogod a kezem,

Minden perc, mit vártam, értelmet nyer bennem.

Mert nem lehet vége, ha így kezdődött el,

Egy szív, ha szeret, örökké türelmes.

A távolság közénk áll – de nem örökre már,

Érzem, hogy közelebb vagy, mint valaha talán.

Az élet magányos nélküled,

De míg élek, várlak, mert a szívem csak téged szeret.