Rose Logan: Bíborszínű hajnal

Bíborszínű hajnal

A gondoskodás bíbor hajnalán,

Csókot lehelt arcomra

Drága jó anyám.

Még minden ártatlan volt,

Az utcán szelíden rúgtuk

Magunk előtt a port.

Nem hiányzott semmi

A kacajunk szállt a széllel,

Játszottunk csak játszottunk nevetéssel.

Nappalra jött a sötét de játszottunk- játszottunk még.

Nőttünk gondoskodva-gondtalan.

Biztonságunk szikla vára,

Intelmek hadának sokasága.

Kirepültünk aztán mint vándormadarak,

Akik felnőttek és akiket jól lakatak.

Egy idő után őszre váltott

Biztonságunk vára,

Megszűnt gondolkodásunk kemény munkája.

Öreg kezek simogattak minket már

Bíborszínű felhő ,szürkére vált.

Elnémult a hajnal

Kihalt a ház is

De lelkünk a házhoz vissza vágyik.

A simogató szél kezük nyoma,

Könnyező arcunkat leszárítja.