Annyi félreértés, annyi harc,
mégis a szívem mélyén csak te maradsz.
A múltunk néha fájva szúr,
de a vágy érted bennem mindent áthidal
A szenvedélyes éjszakák,
mikor a csókod bennem ezer lángot ráz.
A Holdfény rajtad lágyan ring,
a szél zúgása súgta: „ne menj, maradj még kint
Te vagy a dal, ami szól most bennem,
minden boldog percem veled élném át.
Te vagy a szó minden szél zúgásában,
minden éjjel hozzád a Hold kísér tovább.
Ma is bennem él a remény,
hogy minden éjjel összebújva te meg én.
Ha újra mellém dőlnél csendesen,
beléd olvadnék, úgy őriznélek szívemben.
A Holdfény írja ránk az estét,
a szél fújja vissza minden szép emlék rezdülését.
És bár sok volt a harc, a félreértés,
de te vagy bennem a hazatérés.
A Hold fénye megzavart minden emlékünket bennem, felkavart,
a szél fújja vissza minden szép emlék rezdülését.
És bár sok volt a harc, a félreértés,
de te vagy bennem a hazatérés.
Te vagy a dal, ami szól most bennem,
minden boldog percem veled élném át.
Te vagy a szó minden szél zúgásában,
minden éjjel hozzád a Hold kísér tovább.