Te meg én

Annyi félreértés, annyi harc,

mégis a szívem mélyén csak te maradsz.

A múltunk néha fájva szúr,

de a vágy érted bennem mindent áthidal

A szenvedélyes éjszakák,

mikor a csókod bennem ezer lángot ráz.

A Holdfény rajtad lágyan ring,

a szél zúgása súgta: „ne menj, maradj még kint

Te vagy a dal, ami szól most bennem,

minden boldog percem veled élném át.

Te vagy a szó minden szél zúgásában,

minden éjjel hozzád a Hold kísér tovább.

Ma is bennem él a remény,

hogy minden éjjel összebújva te meg én.

Ha újra mellém dőlnél csendesen,

beléd olvadnék, úgy őriznélek szívemben.

A Holdfény írja ránk az estét,

a szél fújja vissza minden szép emlék rezdülését.

És bár sok volt a harc, a félreértés,

de te vagy bennem a hazatérés.

A Hold fénye megzavart minden emlékünket bennem, felkavart,

a szél fújja vissza minden szép emlék rezdülését.

És bár sok volt a harc, a félreértés,

de te vagy bennem a hazatérés.

Te vagy a dal, ami szól most bennem,

minden boldog percem veled élném át.

Te vagy a szó minden szél zúgásában,

minden éjjel hozzád a Hold kísér tovább.