Várlak

Nem számolom már a napokat rég,

de minden este érted imádkoznék.

A csillagok közt látom az arcod,

mintha hívnál, mintha hallanád a hangom.

Én itt, te ott – mégis érzem,

ugyanazt a levegőt szívjuk éppen.

Hiányod fáj, de nem engedem,

mert tudom, a sors visszahoz nekem.

Várok rád, bárhol is jársz,

a szívem örökre hozzád láncolt már.

Nem tör meg semmi, amíg hiszek benned,

bent vagy kint, én mindig szeretlek.

Néha sír a lelkem, mikor csend van,

de a neved a szívemben zenét játszik halkan.

Ha lehunyom a szemem, ott vagy velem,

az álmomban újra megfogod a kezem.

Én itt, te ott, de a szél viszi a vágyam,

minden levelet, minden szót utánad.

Tudom, egyszer kinyílik a kapu,

és akkor a világ lesz a tanú.

Várok rád, bárhol is jársz,

a szívem örökre hozzád láncolt már.

Nem tör meg semmi, amíg hiszek benned,

bent vagy kint, én mindig szeretlek.

Tőled tanultam, mi az, hogy érezni,

te voltál az első, aki tudott szeretni.

A szívem nem felejt, hiába múlnak az évek,

te vagy bennem a kezdet, és a végzet.

Várok rád, bárhol is jársz,

a lelkünk összeforrt, hiába a távolság.

Nem kell szó, én érzem benned magam,

itt is, ott is, ugyanazt a levegőt szívjuk, kedvesem.