Egyszer
Versbe öntött szàzezer gondolat,
nehezen vàlik köddé a megélt pillanat.
Mondd, hogy lépjek túl a szívem kapujàn?
Nem volt valóság ,àlom volt csupàn?
Egyszer elköszönök végleg,
egyszer minden véget ér.
Egyszer találkozunk mi ketten,
egyszer betakarlak még.
Tudom nem volt véletlen,
a boldog csillogàs.
Nem tudom feledni
a lelked mosolyàt.
Mi volt az igazság,
s mennyi a hazug szó?
Még nem làtom tiszàn
a sok mozaik darabot.
Egyszer elköszönök végleg,
egyszer minden véget ér.
Egyszer találkozunk mi ketten,
egyszer betakarlak még.
Ülnénk egymàs mellett,
kéz, a kézhez ér
lobbanó érzelemünk futna tovàbb még.
Nem lenne màr kérdés,
csak igenek vàlasza.
Mert a szeretet a legtisztább lét,
ez a vàlasz ma.
Egyszer elköszönök végleg,
egyszer minden véget ért.
Egyszer találkozunk mi ketten,
egyszer betakarlak még.