Bartalos Ildikó, neked szól e nóta,
Barátnőd, Kántor Marcsi most elmondja, jó? Na!
Az élmény ott kezdődött, mikor indult a csapat,
Kaposvár felé menet, törökök vártak ránk hamar.
A szállodában aludtunk, nagy volt a nyugalom,
De reggel jött a csavar, amit sose feled a dalom:
A vonat elment, mi meg csak néztünk bambán,
És a zsebünkben annyi pénz sem volt, mint egy padlásban a szalmán.
Ildikó, ez a nóta rólad szól,
Az élményeinkből lett egy nagy tatárbogrács-ból bóhócsó.
Üveget szedtünk, adtuk le nagy bátran,
De a pénz még mindig kevés volt, hát mentünk tovább a káoszban.
A wc-ben bujkáltunk Pécsig menet közben,
Te meg fenn ültél a wc-tetőn, vihorászva, szökve.
Ildikó, mi ez a sorsfordító tánc?
De velünk minden nap egy újabb őrült románc.
Hazaértünk végre, de nem volt itt vége,
A hiszti megérkezett, mint bónusz a nap végére.
Mazsival lepihentél, kis csend lett belőled,
Aztán hirtelen pörögtél, mintha energia jönne a ködből.
A takarítás ment, mint a villám, komolyan,
Még Marcsi is nézte: „Hú Ildi, te ma nagyon nyomod ám!”
„Siess már Ildikó, menjünk nyargalva, drága,
Nem lesz kajánk, ha így haladsz… Legalja!” – szólt a lárma.
Ildikó, ez a nóta rólad szól,
A napjaink tele vannak történettel, szóval jóból bő a bólétól.
A wc-kaland, a szálloda, Kaposvár, meg a törökök,
Ha meséljük másnak, sírva röhög minden örökös.
Üvegek, vonat, hiányzó pénz – nincs mese,
De mi hárman együtt végigvittük nevetve.
Na várj csak, Ildikó, mert nincs itt még a vége,
Uborkakrém az arcodon – meséled éppen kékre.
Mikor már elege van, Ildike hisztizik szépen,
De aztán garatra önt, és már jó neki minden az égben.
Eszik egy nagyot, jóízűen hamizik,
Aki látja, rögtön tudja: „Na, Ildi visszatalált magáig!”
Ildikó, ez a nóta neked szól,
Marcsi hozza a sztorit, benned meg él a show.
Akárhonnan jöttünk, akárhová megyünk,
Ezt a sok hülyeséget soha el nem feledjük.
Mert ilyen barátból nincs több a világon,
Röhögünk, sírunk, élünk – együtt minden állomáson.
