Title: Vasból a szív
[Intro]
(Halk szél, finom ambience, lassú zongora vagy pengetett hangszer)
[Verze 1]
Fagyos szél érinti arcom
Csendben hordom minden harcom
Apám hangja bennem él
„Ne mutasd ki, mit érzel még”
Mosoly mögé rejtem mind
Mit a lelkem csendben visz
Szívem súlya egyre nő
De nem láthatja senki őt
[Refrén]
Vasból a szív – mégis fáj
Csendben élek, senki sem lát
Bennem vihar, kint nyugalom
Így hordozom a múltamon
[Verze 2]
Hosszú éjek súlya nyom
Emlékek közt bolyongok
Volt ki látta, ki vagyok
De elvesztett minden napot
Két világ közt állok én
Erő kívül, csend belém
Szólni kéne – mégsem lehet
Így viselem a terheket
[Refrén]
Vasból a szív – mégis fáj
Néma hang, mi bennem kiált
Törten is, de itt vagyok
Nem roppanok… csak hallgatok
[Bridge]
(Halkan, szinte suttogva)
Ha egyszer majd elfáradok
Lesz-e kéz, mi rám talál ott?
Vagy maradok ugyanaz
Ki csendben él… és hallgat csak…
[Refrén – érzelmes csúcs]
Vasból a szív – mégis él
Minden sebben ott a fény
Ha összetör, újra áll
Egy férfi csendben így kiált
[Outro]
(Halk zongora, elhaló hang)
Csendben ég…
Bennem még…