Nem nézek hátra

1. vers]

Ott maradt pár szó a számon,

amit már nem mondok ki,

túl sokszor hittem benned,

most már nem érdekel semmi.

Képek égnek bennem halkan,

de már nem fájnak úgy rég,

elfáradtam várni rád,

és most végre elég.

Nem vagy hős, csak egy történet,

amit valahogy túléltem,

nem te voltál az én végem,

csak egy zaj a fejemben.

Nem hívlak többé, nem kereslek már,

nem vagy több, csak egy lezárt határ,

ami volt, az volt — nem viszem tovább,

én már máshol járok, és ez így van jól.

Nem fáj úgy, mint tegnap még,

nem húz vissza már a sötétség,

elengedlek végleg most,

és ez az én győzelmem volt.

Túl sok kérdés, kevés válasz,

de már nem kell mindegyik,

nem te adod meg az értékem,

az bennem volt végig.

Nevettem is, sírtam is rád,

de most már tisztán látok én,

nem vesztek el benned újra,

nem kell több “miért” meg “még”.

Lehet, hogy néha eszembe jutsz,

de nem állítasz meg már,

nem fordulok vissza érted,

nincs több lezáratlan szál.

Nem hívlak többé…