Testvér sors

Testvér, emlékszel az üres asztalra,

Anyánk könnye hullt a hideg falra.

Éhes gyomor, fázó kezek,

De a szívünk akkor is együtt vert.

Utcán nőttünk fel, sárban, porban,

Álmok égtek minden szóban.

Azt hittük, ha jön a fény,

Nem felejtjük el, honnan jöttünk én meg én.

Kamu a csillogás, testvér, hidd el nekem,

A pénz mosolyog, de hátba szúr csendesen.

Kamu barát áll melletted, míg van mit vinni el,

Ha baj jön, eltűnik, mint a füst reggel.

Volt, aki ölelt, de számolt közben,

Minden szava hazug volt, mérgezett.

Lehúztak minket, kihasználtak,

A hátunk mögött röhögve álltak.

Betegség jött, mikor már nem kellettem,

A telefon néma lett hirtelen.

Aki testvér volt, eltűnt sorra,

Csak a csend maradt meg az ajtóban.

Kamu a csillogás, testvér, hidd el nekem,

Az arany lánc nem véd meg semmitől sem.

Kamu barát addig hű, míg van mit elvenni,

A bajban csak a vér fog melletted lenni.

Híd (lassabb, érzelmes):

Ha nincs semmid, meglátod ki vagy,

A sötétben derül ki az igaz arc.

Szegény voltam, éhes voltam, fájt,

De tiszta szívem soha el nem adták.

Utolsó refrén (erősebben):

Nem kell csillogás, ha van testvér kéz,

Egy falat kenyér többet ér, mint ezer ígéret és pénz.

A világ lehúz, ha hagyod magad,

De aki marad veled, az az igazi család.

Testvér, ha hallod ezt a dalt,

Tudd, nem vagy egyedül, bármit ad az élet majd.