Hazug szavak

Minden szép volt, mikor hittél bennem,

a világ csendben állt körülöttem.

De mérgezett nyelvek téptek szét,

elhitették veled a hazugságok végét.

Ordít bennem a fájdalom,

de te már nem hiszel szavaimon.

A szavak ölnek, lángra lobbantják,

szívem tüzét, és minden álmát.

Nem marad más, csak üres harag,

ha nélküled zuhanok, végem szakad.

Próbáltam harcolni, kiáltottam érted,

de a hangom elveszett az árnyékok mélyén.

Minden szavam falaknak ütközött,

a szíved zárva maradt, nem jött több öröm.

Röhögve mérgeztek meg minket,

köröttünk szórták szét a tüzet.

A kezedből kicsúszott minden,

nem maradt más, csak gyűlölet bennem.

Nem kiáltasz, már nem keresel,

csak a hideg néma fal ölel.

A szavak ölnek, lángra lobbantják,

szívem tüzét, és minden álmát.

Nem marad más, csak üres harag,

ha nélküled zuhanok, végem szakad.

Kezem nyúlt feléd, de mindig kiestél,

a szakadék szélén állok, s nem remélek.

Minden erőm szétfoszlott benned,

a hiábavaló harc most lassan végez velem.

Nem félek már, csak düh vezérel,

a testem ég, a lelkem vérrel.

Ha eltemetsz, nem lesz sírás,

csak a csend marad, örök némaság.

A szavak öltek, végleg vittek el,

az úton száguldva többé nem kelek fel.

Fékeztem volna, de túl késő volt,

a suttogás nyomán a halál rám hajolt.