A füredi Anna bálon

A füredi Anna bálon szól a zene szó

Van is ottan dínom-dánom, hangos dáridó

Ketten ültünk egy asztalnál, ő és jó magam

Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam

Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány

Megkérdezte: Mi a nótád édes pici lány?

De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt:

Nincsen nótám de a nótát nem is szeretem.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,

Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.

Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,

És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.

Egyszer aztán nagy hír járta be a falucskát:

Gazdag úrfi vette el az édes pici lányt,

Hat fogatos hintó állt a kapuja előtt,

A faluban nem látott még ilyen esküvőt.

Kilenc szobás palotába vitték az új párt,

Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt,

De a lányka még sem boldog, könnyes a szeme,

A kertek alá felhangzik az ismerős zene:

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,

Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.

Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,

És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.

Messze földre mentem én el meg keresni őt,

Útóljára megállok a fogadó előtt.

Benézek és mit látok a tomboló tanyán?

Az édes kislány játszott ott egy kopott zongorán:

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs,

Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints.

Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod,

És ahol majd senki sem lát, meg is siratod.