Megint itt állsz, üres szemekkel,
mintha semmi sem történt volna tegnap este.
A szavaid, mint cukorba mártott penge,
mosolyogsz, miközben bennem minden szétesett.
Pre-refrén:
Azt hiszed, nem látom át?
A hazugság már nem új ruhád.
Eljátszod, hogy te vagy az áldozat –
de én voltam, aki vérzett miattad.
Refrén:
Ne mondd, hogy nem fáj,
amikor minden nap belehalok.
Ne játssz hőst a romjaimon,
már így is túl sokat adtam.
A könnyeim nem díszek,
nem taps jár, ha elrejted őket.
Ha nem tudsz őszinte lenni –
akkor legalább ne hazudj tovább.
Versszak 2:
Néztél rám, de nem láttál soha,
csak tükör voltam neked, hogy ne láss oda.
Most elfordulok, és nem kérlek vissza,
nem vagy több annál, amit magad után hagytál.
Pre-refrén ismét:
Azt hiszed, nem látom át?
A hazugság már nem új ruhád.
Eljátszod, hogy te vagy az áldozat –
de én voltam, aki vérzett miattad.
Refrén ismét
Ne mondd, hogy nem fáj,
amikor minden nap belehalok.
Ne játssz hőst a romjaimon,
már így is túl sokat adtam.
A könnyeim nem díszek,
nem taps jár, ha elrejted őket.
Ha nem tudsz őszinte lenni –
akkor legalább ne hazudj tovább.
Bridge (csak ének + zongora):
Sírhatnál most te is, ha tudnál,
de a szíved zárva, mint egy üres ház.
És én?
Én végre kilépek,
nem viszem magammal a láncaidat már.
Utolsó refrén
Ne mondd, hogy nem fáj,
mert fájt, csak neked kényelmes volt.
Most én írom a történetem,
és nem vagy több benne, csak zárójel voltál.