Untitled

Megint itt állsz, üres szemekkel,

mintha semmi sem történt volna tegnap este.

A szavaid, mint cukorba mártott penge,

mosolyogsz, miközben bennem minden szétesett.

Pre-refrén:

Azt hiszed, nem látom át?

A hazugság már nem új ruhád.

Eljátszod, hogy te vagy az áldozat –

de én voltam, aki vérzett miattad.

Refrén:

Ne mondd, hogy nem fáj,

amikor minden nap belehalok.

Ne játssz hőst a romjaimon,

már így is túl sokat adtam.

A könnyeim nem díszek,

nem taps jár, ha elrejted őket.

Ha nem tudsz őszinte lenni –

akkor legalább ne hazudj tovább.

Versszak 2:

Néztél rám, de nem láttál soha,

csak tükör voltam neked, hogy ne láss oda.

Most elfordulok, és nem kérlek vissza,

nem vagy több annál, amit magad után hagytál.

Pre-refrén ismét:

Azt hiszed, nem látom át?

A hazugság már nem új ruhád.

Eljátszod, hogy te vagy az áldozat –

de én voltam, aki vérzett miattad.

Refrén ismét

Ne mondd, hogy nem fáj,

amikor minden nap belehalok.

Ne játssz hőst a romjaimon,

már így is túl sokat adtam.

A könnyeim nem díszek,

nem taps jár, ha elrejted őket.

Ha nem tudsz őszinte lenni –

akkor legalább ne hazudj tovább.

Bridge (csak ének + zongora):

Sírhatnál most te is, ha tudnál,

de a szíved zárva, mint egy üres ház.

És én?

Én végre kilépek,

nem viszem magammal a láncaidat már.

Utolsó refrén

Ne mondd, hogy nem fáj,

mert fájt, csak neked kényelmes volt.

Most én írom a történetem,

és nem vagy több benne, csak zárójel voltál.