Úgy éreztem mintha nem érnék semmit,
Mint amikor kitépik valakinek a lelkét
Éreztem már régóta, hogy nem tartozok melléd
Egy roncs voltam, hasznomat sem vennéd
Kíváncsi lennék...
Érezted-e azt amit én,
Vagy csak a szót folytottad ezzel belém?
Leragadtam nálad, nehéz a továbblépés
Bármerre megyek, újra és újra felmerűl a kérdés.
Nem mondtam elégszer, hogy szeretlek?
Vagy talán azt hitted valami hibádért megvetlek?
Bíztam benned, de leblokkoltam,
Bármit kérdeztél csak hebegtem és habogtam
Kettőnk világa különbözik, de mégis hasonló
Még soha nem éreztem semmi ehhez foghatót.
[Ref.]
Arcom lágragyúl, ha rád gondolok
Kimegy az erő a lábamból, ha eszembe jut
Remeg a térdem ha rád nézek
Istenem csak tűnnének el az emlékek
Tudom, hogy hibáztam
Kettőn áll a vásár
Miért súgja az agyam, hogy kihasználtál?
Ürességtől kong a szívem,
Agyam nem fogja fel mi történik körülöttem
Láthatatlan emlékként kúszol hozzám
Megfolytassz, folyton rámtörő hullám
Két dobbanás között ezer emlékkép,
Azon gondolkodom lennék-e veled még,
Millió részre repedt testem ilyenkor,
Nem lel békére sehol.
Te sem álltál készen, én még annyira sem
Megvoltam, te megvoltál, mikor lesz már vége?
Döcögős volt minden, de pont ezért szép
Nehéz helyzetben ismerszik meg a lény
Sok helyből vérzik a seb
Erre nem elég a sebtapasz
Most már lecsorgott az édes almáról a melasz.
[Ref.]
Arcom lágragyúl, ha rád gondolok
Kimegy az erő a lábamból, ha eszembe jut
Remeg a térdem ha rád nézek
Istenem csak tűnnének el az emlékek
Tudom, hogy hibáztam
Kettőn áll a vásár
Miért súgja az agyam, hogy kihasználtál?
Sokszor összezavartál,
Viszonylag hamar megváltál,
De mégsem kidobtál,
Én meg örlődök magamban
Egy vállon sírni jobb volna,
Voltam már jobb formában.
[Ref.]
Arcom lágragyúl, ha rád gondolok
Kimegy az erő a lábamból, ha eszembe jut
Remeg a térdem ha rád nézek
Istenem csak tűnnének el az emlékek
Tudom, hogy hibáztam
Kettőn áll a vásár
Miért súgja az agyam, hogy kihasználtál?
Miért súgja az agyam, hogy kihasználtál?
