Az én csodám

Cím: Az én csodám – Dzsesszika

(Vers 1)

Drága Dzsesszikám

Egy pillanat volt, és megváltozott minden,

egy apró szív dobban bennem halkan, mélyen.

Amikor éreztelek, fellobbant a fény,

azóta te vagy minden álmom, minden remény.

(Pre-refrén)

Nem voltam mindig erős, néha elestem,

de minden könnyben téged kerestem.

És bár hibáztam, hidd el nekem,

a szívem mindig hazatalál hozzád csendesen.

(Refrén)

Dzsesszika, te vagy az én csodám,

te vagy a fény az éjszakán.

Ha szétesnék, te tartasz meg,

benned él minden szeretet.

Bármerre visz majd az utad,

én ott leszek mindenhol, tudod,

örökké benned dobbanok,

Dzsesszika, én szeretlek nagyon.

(Vers 2)

Voltak napok, mik fájtak nagyon,

szavak, miket bánok, kimondtam vakon.

De minden hiba csak közelebb vitt,

hogy még jobban értselek itt.

(Pre-refrén)

És ha néha el is halkul a hangom,

a szívem mindig érted dobban,

te vagy az ok, hogy újra felállok,

és bármi jön, én tovább próbálok.

(Refrén)

Dzsesszika, te vagy az én csodám,

te vagy a fény az éjszakán.

Ha szétesnék, te tartasz meg,

benned él minden szeretet.

Bármerre visz majd az utad,

én ott leszek mindenhol, tudod,

örökké benned dobbanok,

Dzsesszika, én szeretlek nagyon.

(Bridge – lendületesebb)

És ha messze sodor az élet majd,

csak hunyd le a szemed, és ott leszek majd,

minden dobbanásban, minden dalban,

minden kimondatlan szóban.

(Utolsó refrén – erősebb)

Dzsesszika, te vagy az én csodám,

te vagy a holnap, a tiszta nyár.

Bármi történik, bármerre jársz,

a szívemben mindig hazatalálsz.

És amíg élek, ezt súgom majd:

te vagy az én legszebb csodám.