[Intro]
Csendes estén, egyedül vagyok, sötétben ringok
Megállni nem lehet, a homok pereg, ahogy az idő rohan
Ülök a szobámban, búsan, egyedül
És a fájó múltra gondolok
Odakünt az utcán lassan fény dereng
és az órán pereg a homok
Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni
De a homokóra csak pereg, pereg
Így hát, kedves, tovább szenvedek
//:Nem tudom, hogy elhiszed-e még
Hogy fájó szívem örökké tiéd
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést
Elmegyek én akkor, tovább állok én
Mert a szívem magányos, szegény
Elviszem én magammal az emlékeimet
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket
Utoljára, drágám, azt kívánom én
Hogy te mással nagyon boldog légy://
[Verse 1]
Ülök a szobámban, bánatosan, egyedül
A fájó múltra gondolok, ami elszáll, mint a könnyek
Odakint lassan felkelt a nap, enyhül a fény
De bennem csak a homokcsengő, ki tudja, meddig bír ez a könnyek lény
[Pre-Chorus]
Szeretném megállítani, mint a homokórát, ami pereg
Elfelejteni az emlékeket, amik fájnak még
De ez a homok csak pereg, pereg, mindörökké
Így tovább szenvedek, bennem a bánat öröké
[Chorus]
Nem tudom, hiszed-e még, hogy szívem tiéd
Álmaimban látlak, karjaidban az éj
Nem tudom, elhiszed-e, hogy szeretlek még
De a homok csak pereg, és én tovább szenvedek
[Bridge]
Ha egyszer nem bírom tovább, elmegyek messze túl
Átölel a szív, ami magányos, könnyes bú
Elviszem magammal az emléket, hogy ne lássam
A peregő homokszemeket, az elveszett márt
Ülök a szobámban, búsan, egyedül
És a fájó múltra gondolok
Odakünt az utcán lassan fény dereng
és az órán pereg a homok
Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni
De a homokóra csak pereg, pereg
Így hát, kedves, tovább szenvedek
//:Nem tudom, hogy elhiszed-e még
Hogy fájó szívem örökké tiéd
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést
Elmegyek én akkor, tovább állok én
Mert a szívem magányos, szegény
Elviszem én magammal az emlékeimet
Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket
Utoljára, drágám, azt kívánom én
Hogy te mással nagyon boldog légy://
[Outro]
Legyél boldog, mással, aki érted él
Én tovább sétálok, szívem már nem kér
De soha nem felejtem el, amit tettél értem
A szívem magányos, veled vagyok, de mégsem éltem.
Ribizlee
