Untitled

Mélyről jöttem, porból, sárban álltam,

Szél fújt át rajtam, törten, megvártam.

Árnyék borult rám, hideg és sötét,

Senki sem látta a pislákoló fényt.

Láncok szorítottak, a múlt lehúzott,

De a szerelmem emlèke magasba hajított

Szívemben égett egy apró szikra,

Főnix lángja, ami újra szárnyra hívna.

Szememben könnyek, a szívemben fájdalom.

Felállok a porból, èrzem erősebb vagyok

Ez az én utam, melyen kedvesem vezet

Suttogások jöttek, gúnyos, rossz szavak,

Azt mondták, úgysem jutsz te soha sehova.

De a lelkem mélyén harang szólt, csengett,

Hogy ne add fel, higgyél magadban, minden rendben.

Apró léptekkel indultam el hát,

A cél előttem, nem fordulok már.

Nem számít, hányszor estem el,

Nem számít, mennyire fájt a kelés.

A hit visz előre, a remény vezet,

Tudom, hogy megéri, ha szívből szeretsz.

Minden seb egy lecke, minden könny egy ár,

A fájdalom erősit, a lélek feltámad.

Kitörtem a mélyről, szabad vagyok már,

A napfény simogat, a szerelmem vár.

Főnix születik, lángol a szív,

Most már tudom, a lehetőség mindenkit hív.