Múló Idő

[Saxofon solo]
[Male vocal]

Volt idő, mikor lassabb volt az ég,
és az utcák ismerték a neved;
ajtók nyíltak szó nélkül még rég,
és a kézfogás többet ért, mint a szereped.
Uüüuüuü

Tűz körül ült még este a világ,
mesékből nőtt a kompassz deleje,
Elhittünk még  ezer igaz csodát,
És az arc mögött ott volt az emberi szó melege.

[Refrén]
Most merre szalad a zajló idő?
Fényből lesz-e még meleg  kenyér?
És ha  szívünk végül útra kél,
Valyon valamikor visszatalál-e még?

Most neonból rakjuk a nappalt,
s képernyőn mérjük az életet;
szavaink közt nő a hangtalan fal,
s a csend már nem béke — csak szünet.

A régi dalból sok hang elveszett,
de új ritmus ver a város felett
Képernyőkön keresünk meleg kezet,
De a jövő nem tanulja az életet.

[Refrén]
Most merre szalad a zajló idő?
Fényből lesz-e még meleg  kenyér?
És ha  szívünk végül útra kél,
Valyon valamikor visszatalál-e még?

Talán másképp lesz majd jó a holnap,
nem tér vissza minden régi nyár;
de ha együtt őrizzük a lángot,
nem oszlig szét az emberi határ.

Mert ami volt, nem tűnik el végleg,
csak alakot vált a történelem;
ha egymás szemében még fény ég,
nem vész el az emberség bennünk sosem.

[Refrén]
[Chorus
Most merre szalad a zajló idő?
Fényből lesz-e még meleg  kenyér?
És ha  szívünk végül útra kél,
Valyon valamikor visszatalál-e még?


[Saxofon solo]