Apró kezekben a világ

Az éjszakában halk lélegzet száll,

szívem ritmusára dobban már.

Kis tested hozzám simul csendesen,

mintha benned élne minden reményem.

Apró ujjak fogják a két kezem,

reszket bennük az egész életem,

gyenge vagy még – én is az vagyok,

de benned erőre találok.

Féltelek minden dobbanásban,

csendes imám száll az ágyad fölött,

ha a világ egyszer megremegne,

én leszek majd körülötted a föld.

Apró kezek – mégis bennük a világ,

törékeny fény vagy egy hajnalon át.

Az én gyengeségem benned él tovább,

belőled merítek minden erőt már.

Ha félek is néha, nem hátrálok meg.

mert a szívem benned lobban fel!

Apró kezek – de bennük a világ,

és érted bármit megtennék már.

Ma még a mellkasomon alszol el,

arcodon rózsaszín reggel dereng fel.

Hallom minden apró sóhajod,

bennem visszhangzik minden álmod.

Tudom, egyszer majd messzire mész,

kis lábaid új utakat keresnek még,

de ma még itt vagy, az én karomban,

és erő születik minden mozdulatban.

Már nem csak magamért félek,

küzdeni tanít a szeretet,

ha a világ árnya rád hajolna,

én leszek a védelmed.

Apró kezek – mégis bennük a világ,

törékeny fény vagy egy hajnalon át.

Az én gyengeségem benned él tovább,

belőled merítek minden erőt már.

Ha félek is néha, nem hátrálok meg,

mert a szívem benned lobban fel!

Apró kezek – de bennük a világ,

és érted bármit megtennék már.

Ha egyszer megremegne az ég,

és vihar jönne hirtelen,

fal leszek körülötted én,

amíg szorítod a két kezem.

A te kis lelked anyja lettem,

ebben a gyönyörű féltésben,

itt találtam meg igazán

a legmélyebb szeretetben.

Apró kezek – mégis bennük a világ,

benned él minden holnap és csoda már.

Az én gyengeségem erővé válik át,

mert te tartod össze a szívem falát.

És bármerre visz majd az élet útja hàt,

én mindig itt leszek, vigyázok rád.

Apró kezek – bennük a világ,

és érted dobban minden imám.