Vihar Szívemben

Szél süvít, tenger viharzik,

Hangalatt csend rikácsol,

Szívem törve, lágy a szél,

Szabad vagyok, végre már.

A fájdalom mély gyökeret vert,

Szavak nélkül kiált, a vihar szívem tépi,

Szél kegyetlen, hullámok zúgnak,

De végre szabad vagyok, ezt kiáltom hát.

Szabadon szállok, mint a madár,

Vihar közepén, sinen át,

Lágy a bánat, hangosan kiabálva,

Oldom a nyomást, a csend megtörve.

Zúg és üvölt a szél, tenger megdörren,

Szívemben tombol a vihar, de nem félek,

A fájdalmat kiadom, mely mindig ott volt,

Szabadságot érzek, mikor szörnyű a hang.

Csillagok közt, melyek elhalványultak,

Régen rejtett titkok lángra kapnak,

Kínokat szabadon engedek, végre élni akarok,

A szél és tenger harca, én győztesen állok.

A vihar elcsitul, a csend visszatér,

Testemben a szél és a tenger válik parttá,

Túl a fájdalmon, végre szabad vagyok,

Kiáltom minden hangommal, ez az én utam.szabad vagyok