

Prompt / Lyrics
[Clarinet solo] [Male vocal] Esték porában ül a régi fény, megrepedt tükrökben alszik a remény, kopott padlón lép a tegnap árnya, csend ül a szobában — senki se látja. Képek fakulnak a szív falán, egy név marad csak, halk talány, amit szerettünk, eloldotta az idő, szétfoszló selyem sípoló tüdő. [Refrén] [Chorus] Elmúlt, mint nyár a dér alatt, szétpergő csillag a hajnalban, ami volt, már nem lehet, csak fájó, szép emlékezet. Vissza nem hívható szó, elsodorta az elmúló, de bennem ring még halkan ő — a vissza nem térő idő. Üres utcákon fütyül a szél, neved porát viszi szerteszét, egy ablakban még ég a tegnap, de odabent már senki sem él.. Rozsdás kapu mögött a kert, hol nevetésed egykor kelt, most csönd nő a fák helyén, s a múlt lehull, mint fáról a levél. [Refrén] [Chorus] Elmúlt, mint nyár a dér alatt, szétpergő csillag a hajnalban, ami volt, már nem lehet, csak fájó, szép emlékezet. Vissza nem hívható szó, elsodorta az elmúló, de bennem ring még halkan ő — a vissza nem térő idő. Tengerbe oldódik minden part, Hol egykor szívünk összeforrt, a hangod mélyen bennem él, de hangom hozzád el nem ér. Vége lett — és szép volt talán, mint alkony arany-peremén a nyár, amit őriztem, most elengedem, csendben harapom száraz kenyerem. [Refrén] [Chorus] Elmúlt, mint nyár a dér alatt, szétpergő csillag a hajnalban, ami volt, már nem lehet, csak fájó, szép emlékezet. Vissza nem hívható szó, elsodorta az elmúló, de bennem ring még halkan ő — a vissza nem térő idő.
Tags
pop, pop rock
4:43
No
2/26/2026