Prompt / Lyrics
Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünt az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni De a homokóra csak pereg, pereg Így hát, kedves, tovább szenvedek Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény Elviszem én magammal az emlékeimet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy Ülök a szobámban, búsan, egyedül És a fájó múltra gondolok Odakünt az utcán lassan fény dereng És az órán pereg a homok Szeretném a homokórát megállítani Szeretném az emlékeim elfelejteni De a homokóra csak pereg, pereg Így hát, kedves, tovább szenvedek Nem tudom, hogy elhiszed-e még Hogy fájó szívem örökké tiéd Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak Nem tudom, hogy elhiszed-e még De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább Ezt a fájó bús emlékezést Elmegyek én akkor, tovább állok én Mert a szívem magányos, szegény Elviszem én magammal az emlékeimet Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket Utoljára, drágám, azt kívánom én Hogy te mással nagyon boldog légy [Female Vocal] [Violin Solo]
Tags
female, pop, house, disco, violin, dj
Duration
3:17
Instrumental
No
Created
2/28/2026