Homok óra

Ülök a szobámban, búsan, egyedül

És a fájó múltra gondolok

Odakünt az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok

Szeretném a homokórát megállítani

Szeretném az emlékeim elfelejteni

De a homokóra csak pereg, pereg

Így hát, kedves, tovább szenvedek

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

Hogy fájó szívem örökké tiéd

Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést

Elmegyek én akkor, tovább állok én

Mert a szívem magányos, szegény

Elviszem én magammal az emlékeimet

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket

Utoljára, drágám, azt kívánom én

Hogy te mással nagyon boldog légy

Ülök a szobámban, búsan, egyedül

És a fájó múltra gondolok

Odakünt az utcán lassan fény dereng

És az órán pereg a homok

Szeretném a homokórát megállítani

Szeretném az emlékeim elfelejteni

De a homokóra csak pereg, pereg

Így hát, kedves, tovább szenvedek

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

Hogy fájó szívem örökké tiéd

Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak

Nem tudom, hogy elhiszed-e még

De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább

Ezt a fájó bús emlékezést

Elmegyek én akkor, tovább állok én

Mert a szívem magányos, szegény

Elviszem én magammal az emlékeimet

Hogy ne lássam a lassan pergő homokszemeket

Utoljára, drágám, azt kívánom én

Hogy te mással nagyon boldog légy