HAMVAZÓSZERDA

Mert reménytelen, hogy újból visszatérjek

Mert reménytelen

Mert reménytelen, hogy visszatérek

Mások tehetségére mások sikerére

Többé már úgysem vágyok

(Miért is feszítené szárnyait az öreg sas?)

Miért is búsulnák

Az egyszerű hatalom bukása láttán?

Mert reménytelen, hogy újból felismerném

A pozitív óra fakó dicsfényét

Mert nem gondolom

Mert tudom, hogy úgysem ismerem meg

Az igazi múló hatalmát

Mert inni sem tudok

Ott ahol a fák virágba borulnak és a forrás bugyog, ott ahol semmi

Sem örök.

Mert tudom, hogy az id ő örökké idő

És a hely örökké hely marad

És ami jelen, az csak egy id őben adott

És csak egyetlen helyben

Úrülők, hogy a dolgok olyanok amilyenek

Megtagadom a boldogságos arcot

Megtagadom a boldogságos hangot

Mert reménytelen, hogy újból visszatérjek

Ússzhangban mindezzel valamit alkotnom kell

Aminek majd örülök.

És imádkozzunk az Istenhez hogy könyörüljön rajtunk

És könyörgök hogy felejthessem

Azokat a dolgokat melyekr ő l önmagamban oly sokat vitáztam

Oly sokat magyarázgattam

Mert reménytelen hogy újból visszatérjek

Feleljenek helyettem e szavak

Azért amit tettem, hogy ne ismétl ődjön

És az ítélet ne legyen súlyos

Mert ezek a szárnyak többé nem repülésre valók

Csak a levegőben csapkodók

A légben ami most kevés és száraz

Kevesebb és szárazabb mint az akarat

Tanít bennünket hogy igyekezzünk és hogy ne,

Tanít bennünket a kitartásra.

Könyörögj érettünk bűnösökért most és mindenkor halálunk óráján

Könyörögj érettünk most és mindenkor halálunk óráján.