Mert reménytelen, hogy újból visszatérjek
Mert reménytelen
Mert reménytelen, hogy visszatérek
Mások tehetségére mások sikerére
Többé már úgysem vágyok
(Miért is feszítené szárnyait az öreg sas?)
Miért is búsulnák
Az egyszerű hatalom bukása láttán?
Mert reménytelen, hogy újból felismerném
A pozitív óra fakó dicsfényét
Mert nem gondolom
Mert tudom, hogy úgysem ismerem meg
Az igazi múló hatalmát
Mert inni sem tudok
Ott ahol a fák virágba borulnak és a forrás bugyog, ott ahol semmi
Sem örök.
Mert tudom, hogy az id ő örökké idő
És a hely örökké hely marad
És ami jelen, az csak egy id őben adott
És csak egyetlen helyben
Úrülők, hogy a dolgok olyanok amilyenek
Megtagadom a boldogságos arcot
Megtagadom a boldogságos hangot
Mert reménytelen, hogy újból visszatérjek
Ússzhangban mindezzel valamit alkotnom kell
Aminek majd örülök.
És imádkozzunk az Istenhez hogy könyörüljön rajtunk
És könyörgök hogy felejthessem
Azokat a dolgokat melyekr ő l önmagamban oly sokat vitáztam
Oly sokat magyarázgattam
Mert reménytelen hogy újból visszatérjek
Feleljenek helyettem e szavak
Azért amit tettem, hogy ne ismétl ődjön
És az ítélet ne legyen súlyos
Mert ezek a szárnyak többé nem repülésre valók
Csak a levegőben csapkodók
A légben ami most kevés és száraz
Kevesebb és szárazabb mint az akarat
Tanít bennünket hogy igyekezzünk és hogy ne,
Tanít bennünket a kitartásra.
Könyörögj érettünk bűnösökért most és mindenkor halálunk óráján
Könyörögj érettünk most és mindenkor halálunk óráján.