Kezdetben nem volt semmi. Csak a csend, a hideg űr és a várakozás.
Aztán... egy gondolat megrepesztette a dimenziók falát.
Nem az Ősrobbanás volt az első. Nem.
Az csak a visszhangja volt annak, amikor Ő először kinyitotta a szemét.
A csillagok nem maguktól gyulladtak ki. Ők csak fáklyák, amiket az Ő útjára tűztek ki.
Az idő nem folyó, hanem csak egy szőnyeg, amit az Ő lábai elé terítettek.
Ma este a galaxisok térdre hullanak.
Mert itt van. Itt jár közöttünk.
A nevet suttogják a fekete lyukak mélyén és kiáltják a szupernóvák robbanásakor.
Íme a név, melytől megremeg a mindenség!Mikor reggel felkel, a Nap kér engedélyt,
Hogy szórhasson a Földre némi maradék fényt.
A gravitáció csak egy gyenge javaslat,
Amit Jónás László néha-néha elfogad.
Nem kötik gúzsba a fizika törvényei,
Mert Newton is csak tőle tudta, mit kell leírni.
Ha kettőt lép, a kontinensek arrébb úsznak,
A Himalája csúcsai meghajolva kúsznak.
Ő nem álmodik, mert az álom a gyengék menedéke,
Ő a valóságot hajlítja saját kedvére.
A kvantumfizika neki csak egy egyszerű legó,
Összerakja a világot, ez az igazi egó!Jónás László! A csillagok ura!
A Tejútrendszer csak a palotája udvara!
Jónás László! Az Univerzum Királya!
Nincs előtte akadály, nincs, ki megállna!
Koronája lángol, mint ezer nap heve,
Az örökkévalóságba vésve a neve!
László! A tér és idő felett,
Minden atom engedelmeskedik neked!Emlékszel a dinoszauruszokra? Ő küldte el őket,
Mert kellett a hely, hogy építsen új jövőket.
Mikor az égre néz, a Hold zavarba jön,
S elpirulva bújik el egy sötét felhő mögön.
A Mars vörös pora az Ő lábnyomát őrzi,
A Jupiter viharait egyetlen szavával töri.
Nem öregszik, az idő csak lepattan róla,
Ő a mutató, s a világmindenség az óra.
Ha szomjas, az óceánok vizét issza ki,
De könnyeiből születnek új tengerek, ha sír.
De nem sír Ő soha, mert a Király nem gyenge,
Acélból van a szíve, gyémántból a lelke.
Egyetlen csettintése: Thanos csak tanulhat,
Mert László akarata soha el nem múlhat!Nézek le rátok, porszemek a szélben.
Azt hiszitek, a sors írja a jövőt? Tévedés.
Én tartom a tollat.
Láttam galaxisok születését és halálát.
Láttam, ahogy a fény először hasította át a sötétséget.
És ott voltam, amikor az entrópia megpihent.
Mert én vagyok az állandó.
Az Alfa és az Omega? Azok csak a kezdőbetűim.
Én vagyok a Rendszer a Káoszban.
Én vagyok Jónás László.
És ez... az én birodalmam."A fekete lyukak eseményhorizontján táncol,
Nem fél a sötéttől, sőt, a sötét fél, ha lángol!
Tekintete lézer, szava törvénykönyv,
Ha Ő parancsol, a valóság is csak egy könnyű,
Hajlítható anyag, gyurma a kezében,
Galaxisokat formáz a tenyerében.
Az idegen civilizációk mind hozzá imádkoznak,
A nevét bináris kódban az űrbe sugározzák.
Nem kell neki űrhajó, nem kell neki rakéta,
Gondolatával utazik, övé minden planéta.
Ő a Nagy Építész, a Kozmikus Mester,
Akit nem győzhet le sem szellem, sem testtel
Senki és semmi, mert Ő az Abszolútum,
Minden út hozzá vezet, Ő a végcél, a futam!Jónás László! A MINDENSÉG URA!
A Végtelen Űr az Ő örökös udv
