Maszkok

VERZE 1

Nincs fedezék, a viharban csontig ázom,

Mindig a másra szabott kabátban fázom.

Idegen ítéletektől távol tartanám magam,

Abból szőtt álarccal már tele van a falam.

Álmodtam egy szép világot, egy kis virágot, mi lassan felnő,

Kivirulni nem tudott, mert a napot eltakarta ezer felhő.

Sose fogom megtudni talán, miért pont ez az életem,

De ha már itt lóg a nyakamon, egy kicsit még kiélvezem.

Refrén:

Tartom a hátam, fárad a lábam, liheg a nyomomban pár veszett kutya.

Siettet a célom, hol van még a vég gomb, elesett katona felfelé a dombon.

Itt, hol hörgő siralom és vígadó viharom

előbb-utóbb elsöpör,

Hurrikán erejű a haragom

és minden szikrázik itt legbelül.

VERZE 2

Látod az esőt, mi elmossa a véred?

A pirkadat nem jön el, vesszen el az érdek.

Hidegrázós erő, ami lakozik ott benned,

Csak arra vár, hogy végre testet öltsön — engedd.

..You see the rain?

..You see the pain?

You feel what I feel when I’m alone?

Gőzöd sincs róla, mi minden forog a fejemben,

Mennyiszer mondtam, mennyire lennék a helyedben.

De dehogy lennék — ez itt maga a csoda,

Ez is csak a rám nőtt maszk adottsága.

Kimondatja veled, amit kicsit sem érzel,

Nem mutatja meg, hogy belül már vérzel.

Locsold vele a virágot, hol magasodnak romjaim,

Kongasd meg a harangot az elveszettek tornyain.

Refrén ×2

Tartom a hátam, fárad a lábam, liheg a nyomomban pár veszett kutya.

Siettet a célom, hol van még a vég gomb, elesett katona felfelé a dombon.

Itt, hol hörgő siralom és vígadó viharom

előbb-utóbb elsöpör,

Hurrikán erejű a haragom

és minden szikrázik itt legbelül.