VERZE 1
Nincs fedezék, a viharban csontig ázom,
Mindig a másra szabott kabátban fázom.
Idegen ítéletektől távol tartanám magam,
Abból szőtt álarccal már tele van a falam.
Álmodtam egy szép világot, egy kis virágot, mi lassan felnő,
Kivirulni nem tudott, mert a napot eltakarta ezer felhő.
Sose fogom megtudni talán, miért pont ez az életem,
De ha már itt lóg a nyakamon, egy kicsit még kiélvezem.
Refrén:
Tartom a hátam, fárad a lábam, liheg a nyomomban pár veszett kutya.
Siettet a célom, hol van még a vég gomb, elesett katona felfelé a dombon.
Itt, hol hörgő siralom és vígadó viharom
előbb-utóbb elsöpör,
Hurrikán erejű a haragom
és minden szikrázik itt legbelül.
VERZE 2
Látod az esőt, mi elmossa a véred?
A pirkadat nem jön el, vesszen el az érdek.
Hidegrázós erő, ami lakozik ott benned,
Csak arra vár, hogy végre testet öltsön — engedd.
..You see the rain?
..You see the pain?
You feel what I feel when I’m alone?
Gőzöd sincs róla, mi minden forog a fejemben,
Mennyiszer mondtam, mennyire lennék a helyedben.
De dehogy lennék — ez itt maga a csoda,
Ez is csak a rám nőtt maszk adottsága.
Kimondatja veled, amit kicsit sem érzel,
Nem mutatja meg, hogy belül már vérzel.
Locsold vele a virágot, hol magasodnak romjaim,
Kongasd meg a harangot az elveszettek tornyain.
Refrén ×2
Tartom a hátam, fárad a lábam, liheg a nyomomban pár veszett kutya.
Siettet a célom, hol van még a vég gomb, elesett katona felfelé a dombon.
Itt, hol hörgő siralom és vígadó viharom
előbb-utóbb elsöpör,
Hurrikán erejű a haragom
és minden szikrázik itt legbelül.