Silent Stars

Csendben ülök, nézem az eget,

minden csillag egy emléket rejt.

A múlt árnya néha visszanéz,

de én már nem futok, maradok, ha fáj is még.

A csend beszél helyettem,

szavak nélkül mond el mindent bennem.

Ha el is tűnnek, akik hittek bennem,

én akkor is állok, nem hajlok meg semmiben.

Voltak, kik jöttek, majd mentek,

néhány seb mélyre égett bennem.

De minden könnyből szárny lett újra,

s most már tudom, a fájdalom is iskola.

A csend beszél helyettem,

nem kell, hogy értsenek teljesen.

A hold figyel rám, a szívem zenél,

minden sebem egy dallam, ami él.

Nem vagyok kemény, csak megtanultam,

hogy a szívem ne adjam bárkinek csak úgy.

De ha valaki lát, nem csak néz,

ő tudja majd, mit rejt ez a fény.

A csend beszél helyettem,

de ha hallod, érzed, bennem élsz te is csendben.

A múlt nem lánc, csak tanít, hogy merjek,

és újra higgyek, még ha félek is – benned.