Sohajok szálnak

Sóhajok szállnak a szélben,

s vágyódva gondolok rád.

Egyedül félek az éjben,

s álmodban mégis azt kérdem:

eljössz-e újból majd értem?

Szívem úgy vár, még rád...

És jönnek majd az esték,

álmatlan éjszakák.

A szívem fáj, úgy fáj még,

ha gondolok reád.

Még bennem él a tegnap

és egy régi szép emlék.

Sóhajok szállnak a szélben,

s vágyódva gondolok rád.

Egyedül félek az éjben,

s álmodban mégis azt kérdem:

eljössz-e újból majd értem?

Szívem úgy vár, még rád...

Fülembe cseng egy dallam,

nem hoz csak bánatot.

E kis dal rólunk szól még,

s most egymagam vagyok.

De bennem él a tegnap

és egy múló szép emlék.

Sóhajok szállnak a szélben,

s vágyódva gondolok rád.

Egyedül félek az éjben,

s álmodban mégis azt kérdem:

eljössz-e újból majd értem?

Szívem úgy vár, még rád...

Sóhajok szállnak a szélben,

s vágyódva gondolok rád.

Egyedül félek az éjben,

s álmodban mégis azt kérdem:

eljössz-e újból majd értem?

Szívem úgy vár, még rád...

Sóhajok szállnak a szélben,

s vágyódva gondolok rád.

Egyedül félek az éjben,

s álmodban mégis azt kérdem:

eljössz-e újból majd értem?

Szívem úgy vár, még rád...