Untitled

Vers 1:

Ott állsz minden gondolatom szélén,

Mintha mindig csak egy lépésre lennél,

Nevetsz, és én megint elhiszem,

Hogy egyszer talán én is kellek neked.

A szemedben fény, amit nem érek el,

Mint egy dal, amit dúdolni sem merek,

Tudom jól, ez csak egy fél álom,

De mégis minden este téged várlak.

Pre-refrén:

Mondják, van ami nem nekünk való,

De miért fáj, ha tudom, hogy igazuk volt?

Refrén:

Mert te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,

Mégis minden szívverésem rólad mesél,

Ha más karjában látlak, összetör a csend,

Te vagy az álmom, ami soha nem lett.

Vers 2:

Beszélünk órákig semmiről,

Én közben elrejtem, mi belülről öl,

Mosolygok, mintha nem lenne tét,

Mintha nem te lennél az egész világ nekem.

Ha kérdeznéd, azt mondanám: jól vagyok,

Pedig minden „szia” után egy kicsit meghalok,

Te nem tudod, mit jelentesz nekem,

És talán jobb is így… azt hiszem.

Pre-refrén:

Ha elmondanám, csak elveszítenélek,Így inkább csendben szeretlek téged.

Refrén:

Mert te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,

Mégis minden szívverésem rólad mesél,

Ha más karjában látlak, összetör a csend,

Te vagy az álmom, ami soha nem lett.

Híd:

Talán majd egyszer elmúlik ez a láng,

De ma még bennem ég, és fáj,

Ha boldog vagy, én háttérbe lépek,

Mert a szeretet néha ennyit ér meg.

Utolsó refrén:

Te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,

De köszönöm, hogy szebb lett tőled a lét,

Ha el is engedlek, bennem maradsz,

Egy szívben őrzött, kimondatlan mondat.