Vers 1:
Ott állsz minden gondolatom szélén,
Mintha mindig csak egy lépésre lennél,
Nevetsz, és én megint elhiszem,
Hogy egyszer talán én is kellek neked.
A szemedben fény, amit nem érek el,
Mint egy dal, amit dúdolni sem merek,
Tudom jól, ez csak egy fél álom,
De mégis minden este téged várlak.
Pre-refrén:
Mondják, van ami nem nekünk való,
De miért fáj, ha tudom, hogy igazuk volt?
Refrén:
Mert te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,
Mégis minden szívverésem rólad mesél,
Ha más karjában látlak, összetör a csend,
Te vagy az álmom, ami soha nem lett.
Vers 2:
Beszélünk órákig semmiről,
Én közben elrejtem, mi belülről öl,
Mosolygok, mintha nem lenne tét,
Mintha nem te lennél az egész világ nekem.
Ha kérdeznéd, azt mondanám: jól vagyok,
Pedig minden „szia” után egy kicsit meghalok,
Te nem tudod, mit jelentesz nekem,
És talán jobb is így… azt hiszem.
Pre-refrén:
Ha elmondanám, csak elveszítenélek,Így inkább csendben szeretlek téged.
Refrén:
Mert te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,
Mégis minden szívverésem rólad mesél,
Ha más karjában látlak, összetör a csend,
Te vagy az álmom, ami soha nem lett.
Híd:
Talán majd egyszer elmúlik ez a láng,
De ma még bennem ég, és fáj,
Ha boldog vagy, én háttérbe lépek,
Mert a szeretet néha ennyit ér meg.
Utolsó refrén:
Te vagy az, aki soha nem leszel az enyém,
De köszönöm, hogy szebb lett tőled a lét,
Ha el is engedlek, bennem maradsz,
Egy szívben őrzött, kimondatlan mondat.